Rövid bejegyzés az Angliai utazásomról

Sziasztok drágák :)
Amint a címből is megtudtátok, ez a bejegyzés az angliai utazásomról fog szólni. Nagy szomorúsággal mondom, hogy nemrég megveszett a gépem, így egy csomó képem letörlődött. Szerencsére azért pár kép megmaradt, így eszembe jutott, hogy talán írhatnék nektek róla. Amúgy a poszttal együtt egy új oldalmenüt is létrehoztam, ami az utazásokról fog szólni. Nos akkor szerintem térjünk is a lényegre.

Oké... Szóval...
Augusztus másodikán, 2014-ben indultam a Bukaresti repülőtérről, az egyik legjobb barátnőm nagymamájával Angliába, pontosabban Shotton-ba, ahol a barátnőm akkoriban lakott ( most nem tudom pontosan hova, de elköltöztek, persze Anglia határain belül maradtak ). Reni ( a legjobb barátnőm ) és a családja valamikor 2013-ban költöztek ki. A szüleim vittek ki a repülőtérre, ahol kisebb meglepetés ért mindannyiunkat. Amikor le akartuk adni a csomagjainkat azt mondták, hogy hiányzik egy papír, emiatt nem engednek fel a repülőre. Szép szóval mondom, hogy kiakadtam. Anyuék kezdték mondani, hogy ők kérdezték, hogy még kell-e valamilyen papír és azt mondták, hogy nem. Én és a Barátnőm mamája elkezdtük könyörögni,mondtuk hogy nem vagyunk rossz emberek, engem senki sem akar elrabolni, a szüleim is itt vannak.  Végül egy és fél óra után eldöntötte a rendőrfőnök, hogy felenged, csak többet ez ne forduljon elő. Könnyes szemekkel megköszöntük és szaladtunk, hiszen majd elkéstük a repülőt. Hála az Istennek felszálltunk a repülőre és kezdetét vette az egy hónapos Angliai utazásom.

Végül estére oda is értünk. Emlékszem, annyira boldog voltam.  Este, az utca közepén álltunk és ölelgettük egymást. Az első három hét nagyon hamar elrepült. Az időmet nagyjából Renivel és Brigivel ( Reni tesója ) töltöttem. Mindent megtettünk, amit három lány megtehetett. Vásárolni voltunk. Sétálgattunk, Uszodában voltunk és egy hónapig fitness kártyát is kaptunk. Persze Reni jól megkínzott vele. Komolyan mondom, az a lány nem ismer határokat. Rengeteget bicikliztünk és szedret ettünk.

ÉRDEKESSÉG: az angolok nem ismerik a szedret, azt hiszik valami mérgező növény, pedig az utcák teli vannak szederbokrokkal.

A következő képnél ajánlom, hogy ne nézzétek a béna fejemet, a kép úgy két éve készült :)

Ezen kívül voltunk a tengerparton is. Az ember azt gondolná, hogy Angliában mindig esik az eső és hideg van. Nos... Egy hónap alatt max. négyszer esett az eső és tudjátok meg, hogy elég meleg volt. Ezt bizonyítsa az alábbi kép is. Nézzétek el, hogy ruhában vagyunk, nem készültünk fürdeni :)

Londonban is voltam, csak sajna a gépem kidöglött, így minden ott készült kép törlődött. :(

Akárhogy is, egy gyönyörű ország, aki csak teheti látogasson el oda. Az emberek segítőkészek és nagyon kedvesek. Komolyan, ott álltunk anyumékkal a Temze partján, nem találtuk a fő buszmegállót, így tanácstalanul bújtuk a térképet, valaki mégis megállt, megkérdezte, hogy mit keresünk, és leírta (!!!!) nekünk az irányt. 

Ti voltatok már külföldön??? Ha igen, hol? Ha nem, hova szeretnétek eljutni? Írjátok meg kommentben :) 

Mára ennyi, viszlát!